Póker-történelem

A póker egy igazi amerikai kártyajáték. Már az alapító apák is ezt játszották és egy hasonló játékuk már az indiánoknak is volt még az európaiak megérkezése előtt – legalábbis ezt állítják az amerikai lokálpatrióták.

A póker pontos eredete igazából ismeretlen. Valószínűleg egy XVI századi perzsa játékból az „As Nas” -ból származik. Ezt a játékot 25 lappal játszották 5-5 kártyával 5 színből. Maga a játék leginkább a modern stud pókerfajtához hasonlított, már teljesen hasonló lap-kombinációk voltak benne, pár, terc, stb. Európában először Franciaországban jelent meg a játék, „poque” vagy „pochen” néven. De való igaz, hogy míg a játék alapjai Perzsiából illetve Európából származnak, igazán az Egyesült Államokban teljesedett ki a sikere.

A játék New Orleans-ból indult hódító útjára az 1800-as évek elején. Itt már a polgárháború előtt is széles körben játszották, majd szép lassan terjedt a telepesekkel együtt a nyugati vidékek felé. A tizenkilencedik század közepére a Mississippitől nyugatra már minden államban működtek kaszinók, és a legtöbben, sőt talán mindegyikben lehetett pókert is játszani. Ugyancsak játszották pókert a folyami kaszinó-hajókon is, ahogy az pl. a Maverick című filmben is látható. Ekkoriban a szerencsejátékosok két jól elkülöníthető csoportra oszlottak. Voltak a játékosok, akik a kikapcsolódás egy formájának tekintették a szerencsejátékokat, így köztük a pókert is, és voltak a profi szerencsejátékosok, akik a másik csoport kifosztásából éltek. A profi szerencsejátékosok ebben az időben jórészt egyben csalók is voltak. Mivel a lapokat nem dealer osztotta hanem a játékosok, néha kicsit besegítettek a szerencsének. Tegyük hozzá azonban azt is, hogy még ezzel együtt is sokat köszönhetünk nekik. Ugyanis ők voltak a szerencsejátékok prostituáltjai, akik nem válogathatták meg az ügyfeleiket. Azaz nem csak a felsőbb osztályokból való játékosokkal játszottak, hanem bárkivel, akitől el tudtak nyerni pár dollárt, akár még feketékkel is. (Ez azért akkoriban még igencsak számított!) Így jelentősen hozzájárultak a szerencsejátékok és a póker „demokratizálódásához” is.

Eleinte a pókerben csak egy licitkör volt, és eleinte nem volt csere se. A játék fejlődését szintén a profi szerencsejátékosoknak köszönhetjük. Ők vezették be a cserét és a több-körös licitet, valószínűleg azért, mert így több esélyük volt a csalásra illetve így még több pénzt húzhattak ki az ellenfelek zsebéből. De egyúttal ez által nőtt a tudás szerepe is a játékban.

A század második felében New-Yorkban és a többi keleti parti nagyvárosban is megjelent a póker. Amikor New-Yorkban betiltották a szerencsejátékokat, ezek a kaszinók északra húzódtak, Saratoga Springs-be. A századforduló környékén az összes dúsgazdag gyáros és iparmágnás ide járt kaszinóba, és itt játszott pókert is – nem kis alapon.

1910 körül a politikai reformok nagyrészt kisöpörték a helyi közigazgatásból a korrupt tisztviselőket, így a legtöbb államban a szerencsejáték ugyanolyan tiltott gyümölcs lett, mint az alkohol. És természetesen ugyanúgy megjelentek a zug-kaszinók, zártkörű klubok is a hátsó szobákban.

Nevadában 1912-ben tiltották be a szerencsejátékot, és kb. 20 évnek kellett eltelnie, amíg felismerték, hogy tulajdonképpen a szerencsejáték volt az egyetlen igazi bevételi forrásuk, így ismét legalizálták. De a frissen újranyílt vegasi kaszinók tulajdonosai hamarosan felismerték, hogy az egyéb szerencsejátékokon sokkal többet tudnak adott idő alatt, illetve ugyanannyi hely felhasználásával keresni, így a póker csak egy megtűrt játék lett a kaszinók eldugott termeiben. A hatvanas és hetvenes években épült kaszinó-hotelek többségében nem is lehetett egyáltalán pókert játszani. A játék fanatikusai csak a belvárosi kaszinók füstös hátsó szobáiban tudtak a szenvedélyüknek hódolni. Viszont érdekes módon a helyi lakosoknak a póker volt ekkor is a kedvenc játékuk.

A helyzet akkor változott meg, amikor Benny Binion, a belvárosi Horseshoe kaszinó tulajdonosa megszervezte az első „The World Series of poker” bajnokságot. Ez a verseny, a maga $10000-os nevezési díjával gyorsan felkeltette a figyelmét az összes profi pókerjátékosnak, akik eddig főként privát játékokban játszottak. Mivel a média is felkapta a hírt, turisták és amatőr pókerjátékosok hada követte figyelemmel a bajnokságot, tátott szájjal figyelve mekkora pénzek cserélnek gazdát az asztaloknál.

Látva az érdeklődést, a témát Hollywood is felkapta és készült néhány egész sikeres film a témában. A filmek sikere persze tovább fokozta az érdeklődést a játék iránt, és innentől a lavinát nem lehetett megállítani. A póker pillanatokon belül divatos lett, és nagy szállodák egymás után nyitották a csillogó-villogó póker-szalonokat, hogy magukhoz csábítsák a nagy-tétes játékosokat.

A 80-as évek végén és a 90-es években a legális szerencsejáték meghódította Amerikát. A folyamatot az Indián Kaszinó-játékokról szóló 1987-es törvény indította. (Ez a törvény kaszinó-nyitási jogokkal ruházta fel az indián rezervátumokat.) A kaszinókban tömegesen jelentek meg az új játékosok, akik nem is igazán ismerték a tradícionális kaszinó-játékokat, mint a rulett, blackjack vagy craps. És tulajdonképpen nem is nagyon akarták megismerni. Ennek a célközönségnek egyszerű, új és divatos játékok kellettek. A kaszinók hamar felismerték, hogy a póker alapjait szinte minden új játékos ismeri, viszont nagyobb részük túl félénk ahhoz, hogy beüljön egy hagyományos póker-partiba, így egymással versengve vezették be az új, könnyen megtanulható és játszható póker-variációkat. Nos, a siker nem is maradt el.