A Minnesota-i egyetem kutatói nemrég egy n-acetilcisztein nevû vegyülettel kísérleteztek, amikor felfedezték, hogy az hatással van arra a természetes aminosavra, amely a szenvedélybetegséggel küszködõk agyában gyakran túlsúlyban van. Ezt a bizonyos aminosavat glutemátnak hívják, és mûködéséhez gyakran társul „jutalmazó-jel” az agyban.

A kutatócsoport az un. kettõs kísérleteket használta, amely azt jelenti, hogy sem a kutatók sem az alany nem tud arról, hogy melyik gyógyszert/kiegészítõt (vagy placebót) kapja az alany. Ezen kísérletek során az un. NAC-ot (a cisztein aminosav stabil formája) kapók 83%-a érzett kisebb késztetést a szerencsejátékra.

„Amikor a kísérletben résztvevõ alanyokat kérdeztük errõl, nagyrészük meglehetõsen határozott választ adott.” – emelte ki Dr. John Grant, a tanulmányt végzõ kutatócsoport vezetõje. „Azt mondták, egyre kevésbé éreznek késztetést a szerencsejátékra, úgy érzik lassan képesek lesznek úrrá lenni a vágyaikon.”

Azokban, akik hatás nélküli szereket kaptak, Grant elmondása szerint tovább élt a szerencsejáték iránti vágy, és újra elmentek játszani.

„Azok közül, akik placebót kaptak, csupán 29% számolt be bármilyen mértékû javulásról. Ebbõl azt a következtetést vontuk le, hogy az aminosav ezen formája valóban kifejt valamiféle hatást a szenvedélybetegséggel küzdõkre.” – folytatta Grant.

Ezen a ponton azonban még korai volna a hatás mértékérõl beszámolni, már csak azért is, mert összesen 13 alany vett részt a kísérletben. Grant emiatt sem jelenthette ki, hogy kutatásainak eredményei statisztikailag számottevõek.

Dr. John Krystal, a Biológiai Pszichiátria (Biological Psychiatry) nevû tudományos folyóirat fõszerkesztõje (ebben a lapban jelent meg Grant doktor írása kísérleteirõl) szerint Grant, ha nem is vonhat le messzemenõ konzekvenciákat tanulmányából, a glutamát és a szerencsejáték-függõség között létezõ kapcsolatot mindenképpen bebizonyította.

„Egy ilyen rövid kísérleti tanulmány során kifejezetten nehéz hosszú távú következtetéseket levonni. Éppen ezért nagy jelentõséggel bírnak azok az eredmények, amelyeket Dr. Grant és csapata fedett fel.” – mondta Krystal, a Yale Egyetem pszichiátria-professzora.

Grant jelenleg támogatókat keres kísérletei folytatására és kibõvítésére. Elmondása szerint a szerencsejáték-szenvedély elleni gyógymódok alapja az egyes páciensek gyermekkorára vezethetõek vissza, így a kutatásokat erre a területre is ki akarja terjeszteni, felhasználva az elmúlt néhány év ezirányú tanulmányainak eredményeit.

Azonban nem Grant az egyetlen, aki ezt a területet tanulmányozza. Más kutatók kisebb sikereket értek el a kóros szerencsejátékosok ópium tartalmú szerekkel történõ gyógyításában. Ilyen szereket gyakran használnak az alkoholizmus kezelésére is. Néhány szenvedélybeteg játékosnál az antidepresszánsok bizonyultak hatásos gyógymódnak.

„Amit a különbözõ tanulmányok az évek során megmutattak nekünk az az, hogy a szerencsejáték-függõség minden betegnél másképpen jelentkezhet.” – jegyezte meg Grant. „Minden ember másként reagálhat a különbözõ gyógymódokra. Ami az egyik páciensnél hatástalan marad, az talán egy másik beteg teljes gyógyulásához vezethet.”

Grant szerint, ha kísérlete bebizonyítja az aminosav jótékony hatását e betegség kezelésére, az mindenképpen olcsóbb, és talán biztonságosabb megoldást jelentene a különbözõ gyógyászati szereknél. Amíg azonban tanulmányai nem igazolják mindezt, senkinek sem javasolja az otthoni kísérletezést, és öngyógyítást (pl. bioételekkel). A NAC szedésének kockázatmentessége ugyanis még nincs kimutatva, csakúgy, mint a terhes nõkre, és más gyógyszereket szedõkre kifejtett hatása sem.

forrás: www.pokerhirek.com