A világon elõször került megrendezésre egy WSOP (World Series of Poker) verseny az Egyesült Államokon kívül. Ezúttal Anglia, a londoni Empire Casino volt a házigazda. A versenyre, mely az egyike volt annak a két tornának, amely a szeptember 10-én kezdõdött WSOPE Fõversenyt megelõzték, 105 játékos nevezett.

Mielõtt azonban a küzdelem elindult volna, a rendezõk a játékosok számára egy kisebb ünnepséget szerveztek, ahol néhány koktél mellett lazíthattak, történeteket mesélhettek egymásnak, vagy egyszerûen csak kipihenhették az utazás fáradalmait. A parti csúcspontja egy jótékonysági pókerverseny volt, mely az Ante Up For Africa nevet viselte (a 2007-es WSOP Fõverseny elõtt is rendeztek hasonlót), és melynek célja az afrikai Darfur-régió béli válság enyhítése volt. A gyõztes Marissa Chien lett.
A buli végeztével már mindenki az elsõ WSOPE versenyre készülõdött!

Lenyûgözõ nevek gyûltek össze a nagy napra, a pókervilág olyan ikonjai, mint Doyle Brunson, Phil Hellmuth, Annie Duke, Robert Williamson III., Kirk Morrison, Jennifer Harmann, Chris „Jesus” Ferguson, és még sokan mások. Sõt, szinte az egész mezõnyt profi pókerjátékosok alkották, ami persze nem is annyira meglepõ, hiszen a versenyre dollárba átszámítva $5000 volt a nevezési díj.

Az már viszont inkább meglepõ, hogy néhány játékos, mint például a jól ismert és nagyon sikeres Barry Greenstein, aki ráadásul elõnevezett a versenyre, nem jelent meg a kezdéskor. A zsetonjai természetesen ennek ellenére is „játékban voltak”, így az elsõ nap végére Greenstein úgy esett ki a versenyrõl, hogy meg sem jelent azon.

Az itteni HORSE verseny néhány dologban eltért a tengerentúli párjától. Elõször is minden asztal a saját tempójában játszott le nyolc leosztást, mielõtt a következõ játékra léptek volna. A Las Vegas-i WSOP HORSE versenyén a rendezõk szinteket állapítanak meg, melyeket minden asztalnak követnie kell. Így a versenyen az összes játékos mindig ugyanazt a játékot játssza.

Maga a küzdelem a kaszinó két emeletén zajlott, hisz a mindössze kilenc asztallal rendelkezõ pókerszoba önmagában kevésnek bizonyult volna minderre. Mivel azonban ilyen kevés hely állt rendelkezésre, a nézõket már egyszerûen be sem engedték a termekbe. A szervezõknek azonban még az ilyen kis mozgástér ellenére is gondjuk volt arra, hogy masszírozást biztosítsanak azoknak a játékosoknak, akik igényelték.

Az elsõ WSOPE legelsõ kiesõje Marcel Luske volt, Gus Hansen ejtette ki egy 7 card stud leosztásban, amikor Luske-nál (Ah Jh) 5h (a zárójelben levõk zárva, a harmadik kártya nyitva) volt, Hansen pedig mindössze egy 2d-t mutatott. Az utolsó lapra Luske-nak két párja lett, ám Hansen dáma-magas flösst hozott össze.

Ahogy folyt tovább a játék, az eredeti 105 fõs mezõny 51 fõsre apadt. A kétszeres WSOP Fõverseny gyõztes és vitathatatlan pókerlegenda, Doyle Brunson is a kiesõk között volt. A hosszú repülõút után az idõeltolódás okozta fáradtsággal és a rossz lapjárással már õ sem tudott megbirkózni. Doyle után nem sokkal fia, Todd is búcsúzott, valamint a pókervilág olyan hírességei is, mint Ted Forrest, Andy Bloch, Humberto Brenes, Michael Binger, sõt, még Phil Hellmuth is.

A második napon tovább szûkült a mezõny, a döntõ asztalra már csak nyolcan kerültek: Jennifer Harmann, Gary Jones, Joe Beeveres, Kirk Morrison, Thomas Bihl, Yuval Bronsthein, Alex Kravchenko és Chris Ferguson. A hosszú küzdelemben végül ez a végeredmény született:

1. Thomas Bihl £70,875
2. Jennifer Harman £40,688
3. Kirk Morrison £26,250
4. Chris "Jesus" Ferguson £21,700
5. Alex Kravchenko £17,850
6. Yuval Bronshtein £14,438
7. Joe Beevers £11,812
8. Gary Jones £9,188
 

forrás: www.pokerhirek.com